Iránytű, iránytűk

Az első iránytűket a kínaiak készítették időszámításunk előtt 1160. Környékén. Ezek természetesen még nem a mai „klasszikus“ értelemben vett eszközök voltak, de a működési elvük ugyanúgy a Föld mágnesezettségén alapult.

Később, a kereskedelem megjelenésével arab közvetítés által Európába is eljutott, és kiindulópontja volt a komoly hajóutak illetve Amerika felfedezésének is. 

Ugyan a technikai eszközök megjelenésével erősen visszaszorult az iránytűk népszerűsége, ha komoly szándékokkal rendelkezünk túrázás terén, érdemes beszereznünk és megtanulnunk a használatát, mert bár a GPS-alkalmazást megnyitni mindössze egy mozdulat, többnapos túrák (pláne extrém körülmények!) esetén nem mindig van lehetőség a mobiltelefonok feltöltésére.

És különben is. Egy igazi túrázó minden helyzetben fel kell, hogy találja magát. 

A Vándor-túrabolt kínálatában találhattok alap, kiegészítő és specializált iránytűket, valamint tájolókat is. Azok, akik még bizonytalanok a választást illetően, a lap alján találhatnak részletes leírást a termékek típusát, illetve használatát illetően.

Iránytű

Az iránytű egy egyszerű iránymeghatározó műszer. A közepén egy függőlegesen álló tűre erősítve egy acéltű forog, amelynek sötétebb színű vége mindig É felé mutat. A tű alatt a fő- és mellékvilágtájak jelölése található.
Elkülönítünk alap, kiegészítő és specializált iránytűket.
Az alaptípus kifejezetten ajánlott azoknak, akik még csak most ismerkednek a használatával. Minden szükséges funkciót tartalmaz, de olcsó, használata egyszerű.
A kiegészítő iránytű kicsi, órára / kulcstartóra szerelhető. Iránytűnek nevezzük, de inkább csak gyors tájékozódásra szolgál, mintsem precíz iránymutatásra.

A specializált variáció megegyezik az elsőként említettel, de az alapfunkciókon kívül különböző extrákat is tartalmaz, mint a tükör, nagyító, vonalzó, több kijelző, eltérésmérő, hajlásmérő vagy fluoreszkáló alaplap. Gyakorlott, rendszeres túrázóknak javasolt, illetve azoknak, akik jelöletlen útvonalakon kirándulnak.

Tájoló

A tájoló hasonló, de az iránytűtől annyiban komplexebb műszer, hogy fokbeosztás is látható rajta, amivel irányszögeket lehet mérni; illetve a legtöbb esetben folyadékcsillapítású, ami meggyorsítja az észak-dél irány felállását azáltal, hogy akadályozza a tű lengését.

A tájolóknak 2 fajtáját lehet megkülönböztetni: a Bézard-rendszerű és a műanyag lapba beépített variációt. 

És végül, néhány jó tanács a használathoz:

Figyeljünk a zavaró hatást keltő mágneses jelekre!

A fém eszközök, elektromos mezők megzavarják a készülék használatát, mivel az iránytű így nem a Föld mágneses terével lép kapcsolatba, hanem az adott területével, dologéval, így a pontos használat érdekében tartsuk tőlük távol.

A térképek általában északra vannak tájolva (az északi irány a térkép felső szegélye felé mutat), kivétel esetén egy szélrózsával jelölik merre mutat, az iránytűnket is mindig ennek megfelelően kell beállítanunk.